Bartók Györgyi
"A jelenben cselekedve elősegíteni 
a jövő harmóniáját"
Joy Palmer -- Philip Neal: 
A környezeti nevelés kézikönyve  

A hazai környezeti nevelésben régóta hiányzik egy olyan szakmunka, mely a "fő csapás mentén" eligazíthatná a pedagógusokat és az érdeklődőket, miként, hogyan és milyen formában alkalmazzák a téma elméleti ismereteit a mindennapi élet során, hogy a felnövekvő nemzedék már a "zsigereiben" érezze mindazt, amit a tankönyvek és kézikönyvek a környezetvédelemmel kapcsolatban alapvető tudnivalóként fogalmaznak meg.

"A Homo sapiens felismerte, miként állhat az élet piramisának a csúcsára, de ez a csúcs igen bizonytalan állomás. Igen nagy öntudatra van szükségünk, hogy állandóan emlékeztessük magunkat az irányító szerepkörre, amelyet mi csak az egész élővilágot egybefogó hálózat kegyéből élvezünk, mert ez éltet bennünket, ez alkotja teljes környezetünk alapját" (Patrick Leahy). A magvas idézet akár A környezeti nevelés kézikönyvének borítóján is állhatna, mert néhány szóval azt fogalmazza meg, ami a kötet szerzőinek is "ars poeticája", hiszen munkájukkal bizonyítottan az idézetben megfogalmazott szellemiséget közvetítik. 
 A magyar kiadás alapjául szolgáló, Londonban megjelent kézikönyv szerzői 1992-ben két olyan világkonferencián vettek részt, ahol a figyelem középpontjában a környezeti nevelés állt. Joy Palmert a Global Forum delegálta a Rio de Janeiro-i csúcstalálkozóra, Philip Neal pedig az Országos Környezeti Nevelési Egyesület (National Association for Environmental Education, NAEE) képviseletében tartott előadást a Torontóban megrendezett, Környezet és Fejlődés Világkonferenciáján. A szerzők ajánló sorai szerint "A világszintű találkozók és megbeszélések egyik tanulsága éppen az, hogy mennyire hasonlók a környezeti nevelés irányelvei, célkitűzései és módszerei a különböző országokban. Csupán az oktatás megszervezésének részletei és lehetőségei mutatnak eltérést. "Ez a felismerés és a konferenciákon szerzett tapasztalatok összegződtek ebben a munkában, mely pótolni látszik a fent említett hiányt, azt, hogy a témának nem volt összefoglaló, amolyan kézikönyvként használható irodalma, mely elsődlegesen a pedagógusok munkáját hivatott segíteni. Ezért született meg a "műfajában" kiemelkedő jelentőségű kézikönyv, melynek magyar kiadása néhány évet késett ugyan, de így is fontos esemény a megjelenése. A magyar változat negyedik fejezete a környezeti nevelés hazai szervezeteit és legfontosabb dokumentumait ismerteti. 
A NAT (Nemzeti Alaptanterv) minden közoktatási intézmény számára kötelezően előírja a környezetvédelmi nevelést, ám "A környezeti nevelés tartalmának meghatározása nem egyszerű dolog. A környezet szinte mindent magába foglal, ezért szükség van arra -- legalábbis bizonyos mértékig --, hogy a maga teljességében vizsgáljuk." A jól szerkesztett, áttekinthető kézikönyv alkotói arra törekedtek, hogy az elméleti alapvető tudnivalók megfogalmazásán túl, a gyakorlati munkában is jól hasznosítható kézikönyvet adjanak nemcsak a pedagógusok, de mindazok kezébe, "akik tisztelik a jövőben megszületők jogait, akik képesek a jelenben cselekedve elősegíteni a jövő harmóniáját, mielőtt szépséges bolygónk a környezetpusztító szokásaink következtében teljesen lakatlanná és kietlenné válik". A kézikönyv szerkesztője négy fő fejezetbe (A téma felvázolása; Környezeti nevelés az iskolában; Gyakorlati fortélyok; A magyarországi környezeti nevelés néhány dokumentuma és adatai) rendezte az anyagot, mindazt, amit a témáról tudni kell és tudni érdemes. Az első fő fejezet amellett, hogy meghatározza a környezeti nevelés célját és tartalmát, vizsgálja azt is, hogy a tantárgy milyen formában jelenik meg a hivatalos oktatásban, és hogyan illeszkedik más tantárgyakhoz, hányféle, sajátos módon van összeköttetésben azokkal. A környezeti nevelés ugyanis nem valamiféle "elvont" formában jelentkező, elméleti tantárgy kell legyen, hanem konkrét és a gyakorlatban megvalósuló "életformát", alapvető szemléletmódot is kell tükröznie. A nemzetközi kitekintésen túl (az Angol Nemzeti Tanterv) a hazai iskolai gyakorlat elmúlt években történt változásaira is figyelemmel volt a szerkesztő. A második nagyobb egység az iskolai környezeti nevelés tervezésével, megszervezésével és a gyakorlatba való átültetésével foglalkozik, míg a kötet harmadik, fő teste a koordináció, az irányítás és az iskolai irányvonal kérdéseire irányítja a figyelmet. Vélhetően a "Gyakorlati fortélyok" útmutatásai hasznosulnak majd leginkább a tanítás során, hiszen a pedagógus olyan, a korosztályok szerinti tanítási feladatokra lebontott segédletet kap, melynek főbb irányvonalait figyelembe véve nemcsak a környezeti oktatás célkitűzéseit lesz képes megvalósítani, de kreatív módon, saját elképzeléseit is kamatoztathatja, sőt, a tanulókat inspirálva újabb -- lehetőség szerint a megvalósításban is követőkre találó -- ötletek életre hívója lehet, miközben annak megítélésében, hogyan értékelje a tanulók munkáját és teljesítményét, szintén hasznos eligazítást talál. 
A záró fejezet -- annak ellenére, hogy a szerkesztő hangsúlyozza annak esetleges hiányosságait -- használható összeállítás, segítheti a tanárok és diákok munkáját, megteremtve az iskolák és intézmények közötti kapcsolat lehetőségét, hiszen a központi programban foglaltak megvalósítása során más-más szempontok érvényesülnek majd a helyi adottságoknak, sajátosságoknak megfelelően. E fejezet összeállításánál érezhető a szerkesztés némi zavara, a szervezetek felsorolásában a vége felé felborul a sorrend, van olyan szervezet, amely kétszer is ismertetésre kerül. Az OECD-jelentés közlése jó választás volt, hiszen kívülről szemléli a hazai folyamatokat. Kár, hogy a könyvben nem történik említés a készülő Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégiáról, holott a szerkesztés idején már javában folyt a vele kapcsolatos munka. Hiányosságaként lehet említeni -- kézikönyvről lévén szó --, hogy a szerkesztők nem voltak figyelemmel arra, mennyire fontos lenne egy jól szerkesztett tárgymutató, mely megkönnyítené a téma szerinti keresést. 
E hiányosságok ellenére a kézikönyv odakívánkozik nemcsak a környezeti neveléssel foglalkozó pedagógusok könyvespolcára, de minden olyan házikönyvtárba is, melynek tulajdonosai felelősséget éreznek a felnövekvő nemzedék jövője és környezete iránt.

 
Kiadta a Körlánc Környezeti Nevelési Program, 
1998. Dunakeszi 252 oldal
 
 
 
Fodor Ákos
Jazz
 

Most már

Most már vigyázni kell.
A feldőlt, elszórt tárgyak, dolgok
dőltségére, szórtságára is. Hogy rendet 
ne
csináljak
a Rend helyett, hogy más helyre ne 
toljam
a Helyén-Így-Levőt

* * *

Műhely-haiku

Talán hozzá se 
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak 
gyönyörű nem lesz.

* * *

Canto

Titok a rózsa.
Aki firtatja -- téves a tudása.
Ki csak csodálja: az a tudósa.
A rózsa: rózsa.

* * *

Pont

Nem út és nem cél:
érthetetlen, gyönyörű
helybenröpülés.