Mirtse Zsuzsa
A napnélküli világ (World without sun)
Mai gondolatok egy tizenöt éves film kapcsán
A zsebtengeralattjáró, melyben Cousteau kapitány és mindenre elszánt legénysége utazik, küllemre tökéletesen megfelel korunk technokrata rémálmainak. A napfény nélküli birodalom meghódítói nem törekednek régimódi esztétikai értékek megvalósítására. 

A búvár csészealj 35 láb mélyen halad. Az izgalom felfokozott. A fordító nem bajlódik a mértékegységek átváltásával. A kapitány -- kinek nevéhez valóban sok tudományos eredmény fűződik -- vidáman pöfékeli francia cigarettáját, társai pipázgatással ütik agyon az időt. Átlépünk az idő egy másik dimenziójába. Az élet a tenger alatt úgyszólván eseménytelen, de mit számít ez ahhoz a tudathoz képest, hogy az ember által uralom alá hajtott terület még nagyobb lett?
Érdekes megfigyelni, hogy alig tizenöt évvel ezelőtt, a film készültekor még a vitathatatlanul jó szándékú, ismereteink bővítésére törekvő emberek is milyen sajátos elképzelésekkel rendelkeztek a környezetükkel való viszony kiépítésének tekintetében. A természet megismerése egyértelműen csak a leigázásán keresztül volt elképzelhető. A tudós kívülről-belülről megvizsgálja, atomjaira szedi a tanulmányozott objektumot -- legyen az valamely faj egy példánya vagy akár egy egész ökoszisztéma --, és mellékesként kezeli azt a tényt, hogy esetleg nem lehet többé összerakni.
A birtoklásvágy nem ismer határokat. A levegőt már egész tisztességesen meghódítottuk; jólesik eljátszani azzal a gondolattal, hogy a tengerek világa sem menekül meg konkvisztádori hajlamainktól. A tenger alatti világ színpompás képviselői inkább csak illusztrációként vonulnak fel. Megjelenik a mimikri csodáját bemutató kőhal, a tengerililiom és ezer más mesebeli élőlény, de az alkotók nem terhelik a néző befogadóképességét fajnevek megemlítésével. A film nem e különleges birodalom csodáiról, inkább a technika vívmányairól és az ember csakugyan nem mindennapi alkalmazkodóképességéről szól. 
A főhadiszállásról a kiválasztottak lemerülhetnek és egy hetet eltölthetnek az ún. mélytengeri kabinban. A mélykabin hélium, nitrogén és oxigén keverékével van feltöltve, kétszáz tonna ólom tartja lenn az építményt a víz alatt. A kabinba bekerülő oceanauták időérzéke elbizonytalanodik, a szervezet máshogy működik: a seb hamarabb gyógyul, a hang magasabbnak hallatszik. A kísérletben részt vevők olyan speciálisan beállított gázkeveréket lélegeznek be, ami csökkenti az ember -- egyértelműen nem tenger alatti életmódhoz tervezett -- szervezetére nehezülő nagy nyomásból származó negatív hatásokat. "Minden másnap 110 font kémiai anyagot használnak fel arra, hogy lekössék az általuk kilélegzett karbon-dioxidot a levegőből. 
A Calypso búvárjai hozzák a friss ellátmányt, ezzel is megzavarva a lakatlan tengeri vidék sértetlenségét"  -- e gondolat önmagáért beszél, s báját az sem emelné, ha a fordító szén-dioxidnak minősítette volna a fent említett vegyületet, ha már nálunk így mondják. 
Érdekes, kettős folyamatot figyelhetünk meg a filmben. Az oceanauták lehurcolnak a tenger mélyére mindenféle oda nem illő dolgot -- különböző súlyos fémtárgyaktól kezdve az amazonpapagájon át egészen saját magukig --, ugyanakkor hálókkal, csapdákkal minden igyekezetükkel megpróbálják kiszakítani természetes környezetükből a vizsgálódásuk központjába helyezett, illetve akváriumi látványosságnak szánt vízi élőlényeket. 
A tengerbiológiai kabin csakugyan fantasztikus dolog, az emberi megismerés határait mérföldkövekkel tolja el. Az összegyűjtött állatok többsége nem élné túl az utazást a víz felszínéig -- itt helyben, a tenger mélyén kell őket tanulmányozni.
Az emberek hangulata is mélyre süllyedt. Kedélytelenek. Pedig részt vesznek a napi kötelező mesterséges napfürdőn, válogatott táplálékot kapnak. A papagáj is mindent megtesz a szórakoztatásuk érdekében, ám a földi világ pótlékai mégsem emelik a lélek derűjét. "Nem akkor vagyok valódi, ha ösztönömmel, hanem ha kedélyemmel élek. Az ösztön mindig gondoskodik, a holnap, a holnap. Mit együnk, mit igyunk. A kedély ideje a pillanat. Virágzik. A misztériumot éli, amikor az, ami a legbelül van, kifordul" -- írja Hamvas Béla. A kedély az olajfa alatt ül és megfeledkezik a praktikumról.

a nemzetközi cserehálózat, mely megmutatja egy új művészetét annak, hogyan lakjunk a Földön
1993-ban alapított az UNESCO egy nemzetközi hálózatot Planet Society (azaz "Bolygótársaság) néven, melyet a tartós fejlődés céljának kívánt szentelni. Ez a hálózat abban egyedülálló, hogy egy "Cserebörzét", vagyis információforrást kínál azoknak a szervezeteknek, amelyek a helyi környezet, kultúra értékeinek megőrzését tűzték ki célul, és szeretnék kicserélni egymás között tapasztalataikat, ötleteiket, termékeiket, szolgáltatásaikat stb., tehát partnereket és barátokat keresnek a Föld minden részén. 
A Planet Society a gyerekeket, a fiatalokat választotta célcsoportnak, s velük szeretné a kulturális és a környezeti felelősségtudatot kialakítani, fejleszteni, és kihangsúlyozni az együttműködés fontosságát, hogy közösen valósítsuk meg bolygónk harmonikus fejlődését.
A Cserebörze: a világ különböző részein sok olyan helyi kezdeményezés van, melyek gazdagok materiális vagy szellemi tényezőkben: ilyenek például a kézműves termékek, népi hagyományok, játékok, előadások anyagai, gyógynövények... De azok a szervezetek, iskolák, csoportok tagjai, akik ezeket megfigyelik, összegyűjtik, ápolják, gyakran nem tudnak egymással kapcsolatot teremteni, egymással kommunikálni, vagy ha szükségük van valamilyen segítségre, ahhoz partnert találni illetve kapcsolatot más kormányzati vagy civil szervezetekkel, egyénekkel, vállalatokkal, tömegkommunikációs eszközökkel, oktatási intézményekkel. A Cserebörze úgy működik, mint egy virtuális piac: tagjai felajánlásokat tesznek és kéréseket intéznek jövőbeni partnereikhez, a Cserebörze címlistáján tehát nemcsak környezetvédelmi vagy kulturális értékek megőrzését célul kitűző programokat ismertetnek a Planet Society tagjai, tagszervezetei, hanem valami(ke)t felkínálnak és valami(ke)t kérnek. 
A Planet Society-nek már több, mint ezer tagja van a legkülönbözőbb országokban: Spanyolország, Franciaország, Argentína, Brazília, Egyiptom, Madagaszkár stb.
Az Információs és Kommunikációs Szolgálat: 
a nemzetközi SIC sajtóirodával együttműködve az UNESCO a Cserebörze tagjait különböző médiumokon keresztül mutatja be és kínál kommunikációs lehetőséget mindenkinek. Az írott és az elektronikus sajtóban is bemutatkozási lehetőséget nyújt a Planet Society tagjainak, az értékes és sikeres ötleteket és tevékenységeket így nemzetközi szinten is megismerteti az érdeklődőkkel. Az Interneten angol és francia nyelven olvasható sok információ a programokról, a hálózatról, illetve aktuális hírek a tagoktól, a tagokról, cím: http://www.unesco.org/planetsociety
Nemrég jelent meg a Planet Society fiataloknak, iskoláknak szóló magazinja szintén angol és francia nyelven. A magazin is része az UNESCO által felkínált ingyenes hálózatnak, szívesen elküldjük minden érdeklődőnek, illetve további információkat adunk... Keresd Kóré Veronikát!


cím:  Magyar UNESCO Bizottság, 1055 Bp., Szalay u. 10.
e-mail: kore@ludens.elte.hu