A Galagonya-túra elnevezést még dr. Oláh Andor, a magyar természetgyógyászat tudományos megalapítója találta ki. Ő volt az, aki tíz évvel ezelőtt útjára indította a programot. 
A cél az volt, hogy ezeken a vasárnap délelőttökön megismertessük és megszerettessük az emberekkel a gyógynövényeket, beszéljünk arról, hogy melyik mire és kinek jó. Teljesen más élőhelyén látni, megtapintani, megszagolni egy növényt, mint egy teremben ülve képeket nézegetni róla. 
Hogy hazatérve ne csak az emlékezetünkre kelljen hagyatkoznunk, ha fel akarunk idézni egy növényt, szoktunk is gyűjteni ilyen-olyan fajtát -- persze úgy, hogy a tő megmaradása ne váljon kétségessé.
-- Miért éppen a galagonya adott nevet ehhez a túrához?
-- A galagonya nagyon fontos szívgyógyszer-alapanyag, a keringésre is hat. Mindig olyan gyógynövényről beszélgetünk, aminek épp szezonja van. Most decemberben csipkebogyót és különféle gyökereket gyűjtünk. Fagyöngyöt is próbálunk szedni, ha van, aki olyan ügyes, hogy elérje őket. Vannak jó, kevésbé szennyezett lelőhelyek, ahonnan érdemes gyűjteni. Így is elég sok szennyeződés kerül a szervezetünkbe a vásárolt élelmiszerekkel. 
Az ősz s a fagymentes téli napok a gyökérszedésre alkalmas időszak. Ilyenkor a növények ide raktározzák összes energiájukat, hogy a tavasz eljöttével minél nagyobb erővel hajthassanak ki ugyanolyan formában, mint amilyenek a téli pihenés időszaka előtt voltak. A természet csodája, hogy egy kis harangvirág magjába be van kódolva, hogy egy újabb kis harangvirág keljen ki belőle, és ne pedig egy tölgyfa.
De nemcsak gyógynövényeket keresünk, hanem amikor beköszönt a gombaszezon, gombákat is. Amikor gombát találunk, mindig felhívom a figyelmet, hogy mennyiben tér el a hozzá hasonló egyéb fajoktól. Elmondom, hogy ehető-e vagy mérgező, vagy esetleg csupán nem érdemes leszedni, mert nem kellemes az íze. Sajnos, azonban a budai hegyekben már elég ritkán tudunk gombát szedni, nem túl bő a termés. Részben a szakszerűtlen szedési módszernek köszönhető ez, sokan nem ügyelnek arra, hogy megsértik vagy teljesen kipusztítják a gombatelepet. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a természet szabályainak betartása.
-- Kik szokták elkísérni ezekre a sétákra?
-- A kisgyerekektől az idős emberekig minden korosztály jelen van. Főleg a jóga- tanfolyam résztvevői jönnek, akiket a heti tíz csoportom valamelyikében tanítok. Egész szép kis csoportlétszám szokott összejönni. Egyszer, egy esős, sötétszürke reggelen, amikor úgy gondoltam, hogy egyedül fogok a téren ácsorogni, teljesen meglepődtem, nyolc fő várt rám, és kérlelt, hogy vágjunk neki az erdőnek. Én meg nagyon is szívesen engedtem. Egy másik alkalommal majd száz ember jelent meg. Általában azonban negyvenen-ötvenen vagyunk. Mindig akad természetgyógyász, orvos, jógatanár is a csapatban, és ha valakinek egészségügyi problémája van, lehet, hogy még megoldást is talál rá a kirándulás közben. Olyan ez, mint egy nagy család. Elég, ha a túra közben csak magunkra nézünk: a gyerekek messzi elöl szaladgálnak, a korosabb nemzedék egymást húzza és lelkesíti a meredek emelkedőkön. Majd ha felértünk a dombtetőre, egy kis séta után feltöltjük magunkat energiával. Megkeressük azt a fát, amelynek legnagyobb az energiamezője, és egyszerűen átöleljük. Ilyenkor a fa "pozitív energiájában" közvetlenül részesülhetünk. Ezen kívül minden kirándulás során egy tisztást keresünk, ahol kört alkotunk, és egy félórás jógázást tartunk. Ha körben állunk egymás kezét fogva, az energiát körbe-körbe küldjük. Az sem véletlen, hogy a jógagyakorlatokat hol végezzük. A fák alatt energia áramlik belénk, amire nagy szükségünk van.
-- Tehát ezek a kirándulások nem csupán növény- vagy állattani ismereteket nyújtó séták.
-- Valóban, én "egészség-túrának" tartom, ahol hasznos ismereteket szerezhetünk, kellemesen töltjük az időt, és a négy-öt kilométeres gyaloglás után frissebben, kipihentebben érünk vissza, mint ahogy elindultunk. Nagyon fontosnak tartom a gyógynövények ismeretét, alkalmazását, a jógát, a mozgást és a helyes táplálkozást, amelyek együtt képesek harmóniát biztosítani életünkben. Ha valaki velünk tart, talán kedvet kap arra is, hogy legközelebb a barátaival, a családjával is kimenjen a természetbe. Az a lényeg, hogy minél több időt töltsünk kint a szabadban. Közös élményeket szerzünk, javulnak az emberekhez fűződő kapcsolataink, idegrendszerünk is megnyugszik. Engem még a rossz idő sem zavar. Ha hideg van, vegyünk fel még egy pulóvert, ha esik az eső, húzzunk esőkabátot. A hegyre felkapaszkodva a téli köd felszállása is meseszerű látvány. Gyönyörködhetünk a természetben és felhasználhatjuk a minden évben újra meg újra virító gyógynövényeit. 
De ehhez óvnunk kell, és vigyáznunk rá, hogy mindig bőségesen kínálhassa számunkra gyógynövény-kincseit.
-- Ön mióta járja az erdőt?
-- Vidéken nőttem föl, a Mecsek erdeibe jártunk kirándulni szinte minden vasárnap. 
Az egyetem után agrármérnökként megint csak a természettel foglalkoztam. Az úgynevezett gyomnövényeket akkor gaznak neveztük, pedig ezeknek a java része igen hatásos gyógynövény. 
Be kell látnunk, hogy nincs is gaz a növények között.
-- Hol zajlanak a jógafoglalkozások, amelyeket ön vezet? Hány ember jár el ezekre?
-- A heti tíz csoportba mintegy kétszáz ember jár. Végzett hallgatóim között vannak, akik már maguk is oktatnak. Több helyen is működik csoportunk. Például a Magyar Természetgyógyászok Egyesületének központjában vagy a Postás Művelődési Házban, a Ferencvárosi Művelődési Központban, Sashalmon stb. Nyaranta pedig, immár nyolc éve, jógatáborokat szervezünk, hol Görögországban, hol Spanyol-, Olasz-, vagy Horvátországban. Itt is feltérképezzük a fellelhető növényeket, természetgyógyászati előadásokat tartunk, a gyerekeknek vetélkedőket szerveztünk, és jókat kirándulunk.
A Magyar Természetgyógyászatért Alapítvány Életerő c. folyóiratában immár harmadik éve vezetem a jógaterápia cikksorozatot, amelyben a jógagyakorlatokat panaszok szerint csoportosítva írom le, fényképekkel illusztrálva. Ez segítséget nyújt azoknak, akik bizonyos panaszokkal, fájdalommal küzdenek. Ha a jóga önmagában nem képes a fájdalmaktól megszabadítani, ajánlom a gyógymasszázst vagy más alternatív gyógymódokat.
-- Ön nem utolsósorban méhészettel is foglakozik. 
-- Nagyon szeretek a méhekkel foglalkozni, csudamód működik a társadalmuk. Félni nem kell tőlük, mert ha az ember nyugodtan viselkedik velük, biztosan nem fogják bántani. A méhészeti termékek, például a virágpor, a propolisz, a méz nagy haszonnal alkalmazhatóak a házi patikánkban.
Ha nem is mindig kerülhetjük el a betegségeket, biztos, hogy a megelőzésükben és a gyógyításukban egyaránt nagyon fontos szerepük van mind a gyógyteáknak mind a jógának. És ne feledjük, a cél az, hogy harmonikus életet alakítsunk ki magunknak, és ennek békéjét közvetítsük a környezetünk számára is.